"Akkor jársz jó úton, ha a legőszintébb kritikusodnak akarsz megfelelni, önmagadnak... Ha elég kitartó vagy, a szerencse hozzásegít a sikerhez."

http://www.youtube.com/watch?v=ITWhJ0zy01k

"Útravaló mindenkinek

Milyen csodás az élet. Mindegyikünk panaszkodik, szomorú, elkeseredett, és mindenkinek kivétel nélkül megvannak a maga problémái. Mindig csak azt látjuk és gondoljuk, a másiknak mennyivel jobb, mint nekünk. Pedig dehogy. Mert mindenkinek hiányzik valami az életéből, mindenki szomorú valami miatt. Ha van anyagi jólétünk, attól még lehet, hogy hiányzik egy szerető pár mellőlünk. Ha van szerető párunk, lehet, hogy hiányzik egy gyerek az életünkből. Tehát mindenkinek van valami szomorúsága, bánata. Erre koncentrálunk. És ellep minket a szomorúság.

Azt mondjuk, semmi jó nem történik velünk,semmi jót nem hoznak a napok. Pedig dehogynem. Mindennap kapunk lehetőséget arra, hogy el tudjuk felejteni a bánatunkat, hogy értékelni tudjuk azt, amink van, és ne azon gyötrődjünk, ami nincs. Csak ezek olyan "apróságnak" tűnnek, hogy nem is foglalkozunk velük. Pedig ennek kellene igazán tudatosodnia bennünk, és erre kellene igazán a hangsúlyt fektetnünk. A napi lehetőségek tárháza nagyon széles. Ha valaki rám mosolyog az utcán, már kaptam egy pozitív dolgot, és nem került semmibe. Akkor is, ha örömet okozok valakinek: egy kedves szóval jobb kedvre derítem, előreengedem az ajtónál, átadom egy idős embernek a helyemet, segítek lecipelni a babakocsit a lépcsőkön egy anyukának vagy apukának. De ugyanide sorolható az is, amikor csak úgy meglepjük a párunkat akár a kedvenc ételével vagy egy csokor virággal, vagy egy öleléssel és mosollyal.

Tehát millió és millió alkalmunk van arra, hogy jól érezhessük magunkat. Hogy meglegyen az az érzésünk, van miért élnünk, és fontosak vagyunk. De mi sajnos nagyon keveset használunk fel ezekből a lehetőségekből, és ha fel is használjuk, akkor sem úgy értékeljük, ahogy kellene. Azt gondoljuk, hogy segítettünk másoknak. Ez igaz is, csak éppen ott hibádzik a dolog, hogy nem (vagy csak kevesen) vesszük észre azt, hogy ezáltal nemcsak nekik, hanem magunknak is segítettünk. Mégpedig abban, hogy jobban érezhessük magunkat."

"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."

Robert Capa

"- Mivel csak egy hete ismerlek, túl korai lenne azt mondani: szeretlek. De mivel valószínűleg nem érem meg a hajnalt, egyben túl késő is. Ám a férfi és a nő legnagyobb őrülete éppen ez: a szeretet, a szerelem.

(...)

- Ne félj! Ma megkértem Igor doktort, hogy engedjen ki innen, hadd válasszam ki magamnak a helyet, ahol örökre lehunyhatom a szemem. De amikor megláttam, hogy lefognak az ápolók, egyszerre megértettem, hogy nem akarok innen elmenni, mert a te arcodat akarom utoljára látni, amikor itt hagyom ezt a világot. Úgy döntöttem tehát, hogy maradok. Amíg aludtál a kezelés után, újabb rohamom volt, és azt hittem, eljött a búcsú pillanata. Néztem az arcodat, próbáltam kitalálni a történetedet, és úgy éreztem, boldogan halok meg. De nem haltam meg: a szívem ezúttal is kibírta, talán mert fiatal vagyok.

Eduard lehajtotta a fejét.

- Ne szégyelld, hogy szeretnek. Nem kérek tőled mást, csak azt, hogy engedd, hogy szeresselek, és még egyszer zongorázhassak neked - ha lesz hozzá erőm. És még valamit: ha hallod, hogy haldoklom, kérlek, gyere be hozzám a kórterembe. Ezt az egyet tedd meg a kedvemért.

Eduard sokáig hallgatott. Veronika már azt hitte, hogy visszavonult a saját világába, és nem fog egyhamar kijönni.

De a fiú hirtelen kinézett a hegyekre, a falakon túlra, és azt mondta:

- Ha akarod, kiviszlek innen. Csak annyi időt adj, hogy összeszedjem a holmim és a pénzem. Aztán együtt elmegyünk.

- Nincs sok időm, Eduard. Ugye tudod?

Eduard nem válaszolt. Bement, aztán visszajött a holmijával.

- Örökké fog tartani, Veronika. Sokkal tovább, mint az egyforma napok, amiket itt töltöttem, hogy elfelejtsem a Paradicsom vízióit. Már majdnem el is felejtetem, de úgy tűnik, visszatértek. Menjünk. Az őrültek őrültségeket csinálnak.

(...)

Veronika megcsókolta, hosszan, gyengéden.

- Nézd meg jól az arcom - mondta. - Vésd jól a lelkedbe, hogy egy napon le tudd festeni. Ha akarod, kezdd velem, de mindenképpen kezdj el festeni. Ez az utolsó kívánságom. Hiszel Istenben?

- Hiszek.

- Akkor esküdj meg az Istenre, akiben hiszel, hogy le fogsz festeni.

- Esküszöm.

- És hogy miután lefestettél, folytatod a festést.

- Erre nem tudom, hogy megesküdhetek-e.

- Megesküdhetsz. Továbbmegyek: köszönöm, hogy értelmet adtál az életemnek. Azért jöttem, a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem, hogy öngyilkos legyek, hogy tönkretegyem a szívem, hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül azért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem.

- Lehet, hogy túl korai, lehet, hogy túl késő, de most én is ki akarom mondani, ahogy te is kimondtad: szeretlek. Nem muszáj elhinned, lehet, hogy butaság, és az is lehet, hogy csak képzelődöm.

Veronika átölelte, és arra kérte az Istent, akiben nem hitt, hogy most szólítsa magához.

Lehunyta a szemét, és érezte, hogy a fiú is ezt teszi. És jött a sötétség, jött a nehéz álom. A halál édes volt, borszagú, és simogatta a haját.

Eduard arra ébredt, hogy valaki megérinti a vállát. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy már hajnalodik.

- A városházán kérhetnek menedéket - mondta az őr. - Megfagynak, ha itt maradnak.

Egy pillanat alatt eszébe jutott minden, ami az előző éjjel történt. A karjaiban egy nőt tartott összekuporodva.

- Ő... ő halott.

De a nő megmoccant, és kinyitotta a szemét.

- Mi történt? - kérdezte Veronika.

- Semmi - válaszolta Eduard, és segített neki fölállni. - Illetve, azt hiszem, hogy csoda: kaptunk még egy napot."

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni (részlet)

"- Ha tovább maradok, még a végén meggondolom magam. A depresszióból kigyógyultam, de itt bent más őrültségeket is találtam. Magammal akarom vinni őket, és végre a saját szememmel akarom látni a világot. Amikor idehoztak, depressziós voltam. Most viszont őrült vagyok, és ez büszkeséggel tölt el. Odakint pontosan ugyanúgy fogok viselkedni, mint a többiek. Bevásárolok a szupermarketben, megbeszélem ügyes-bajos dolgaimat a barátnőimmel, időm nagy részét a tévé előtt töltöm. De tudom, hogy a lelkem szabad: álmodozhatok, beszélhetek más világokkal, amelyeknek azelőtt a létezéséről sem tudtam. És megengedhetem magamnak, hogy hülyeségeket csináljak - folytatta Zedka - hadd súgjanak össze az emberek: most jött a Villetéből! De tudom, hogy a lelkem ép, mert van értelme az életemnek. Ha nézem a naplementét, azt gondolom: Isten ott van a naplementében. Ha valakit nagyon unok, elküldöm valami durvasággal, és egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólam ez emberek, hiszen úgyis tudják: most jött a Villetéből! Bátran belenézek a férfiak szemébe az utcán, és nem zavar, ha látom, hogy megkívánnak. De rögtön utána elmegyek a legdrágább üzletbe, megveszem a legdrágább bort, amit csak elbír a pénztárcám, hogy együtt igyam meg a férjemmel, mert jól akarom vele érezni magam. Mert nagyon szeretem. S ha nevetve azt mondja: "megőrültél", majd az felelem: naná, hiszen most jöttem a Villetéből! Az őrültség felszabadított. Úgyhogy most, drága férjecském, minden évben szabadságot kell kérned, hogy elvihess a hegyekbe, mert életveszélyes kalandokra van szükségem. Az emberek összesúgnak: most jött a Villetéből, és a férjét is megbolondítja! És a férjem rájön, hogy igazuk van, és hálát ad Istennek, mert csak most kezdődik igazán a házasságunk, és mert őrültek vagyunk - ahogy az is őrült volt, aki feltalálta a szerelmet.

Zedka elment, és kifelé menet egy dalt dúdolt, amelyet Veronika korábban soha nem hallott."

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni (részlet)

"Én azt hiszem, hogy ha valakinek már alig van hátra az életéből, és ezt a kis időt arra áldozza, hogy egy ágy mellett üldögéljen, és egy alvó férfit bámuljon, az bizony szerelem. Sőt, továbbmegyek: ha ez alatt az idő alatt van egy szívrohama, és nem szól senkinek - csak azért, hogy ne keljen elmozdulnia a férfi mellől -, az nem jelenthet mást, mint hogy ez a szerelem egyre nagyobb."

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni (részlet)

"Szenvedélyes bárki lehet, de csak az igazán szerelmesek képesek csacskaságokra."

Rose Franken

"Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralevő napjaimat ott szeretném eltölteni."

Woody Allen

"Vannak emberek, akikkel nem lehet beszélni. Nem, ez így nem igaz; nemcsak beszélni nem lehet velük, hanem semmi mást sem. Egyszerűen összeomlik minden. Vagyis inkább felépül. Egy fal. És az egész olyan kellemetlen lesz. Inkább elköszönnénk, és mennénk. El onnan. De azért előtte még húzzuk – pedig tudjuk, hogy felesleges. Nem a mi hibánk, de nem is másé. Azért talán mégis a miénk. Vagy másé. Persze vannak még emberek. Már messziről észrevesszük, majdhogynem érezzük őket. Semmi erőltetettség, minden magától megy. Félszavak. Csillogó szemek. Felpörgünk… Náluk van a kulcs. Vagy legalábbis tudják, mi az. És felhúznak, mint azokat a játékokat a régvolt időkből. De van, mikor ők is elveszítik a kulcsot. Kínos pillanatok közepette keressük, és más nem illik a zárba. Majd legközelebb. Nem kell idegeskedni. Nem hagynak cserben. Soha. Ők a Kulcsemberek. A mi Kulcsembereink."

=)

http://koppanywazul.wordpress.com/

"Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink megfagynak. ... Basszus!"

"Nem tudom, mi voltam eddig, ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék vagy fényes sugár legyek."

Petőfi Sándor

"Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél."

Szabó Lőrinc

"Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!"

Bob Marley

Azt hiszem, ha már egy Placebo dal a blogom címe, akkor annak illik itt lennie. :)

Íme a dal:

http://www.youtube.com/watch?v=SL-f9o1-YUA

és a francia változat:

http://www.youtube.com/watch?v=g0b3ctpZcFM

Saját kép! :) Idén sikerült elmennem a szeptember 15.-ei koncertre. Igaz, ezt a számot sajnos nem játszották, de így is életem egyik legjobb koncertje volt. :)

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."

Simone Weil

"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

Weöres Sándor - A teljesség felé (részlet)

"Minden 'csak vicceltem' mögött van egy kis igazság, minden 'csak elgondolkoztam'-ban ott van egy kis kíváncsiság; minden 'nem tudom' mögött van egy kis tudás - és minden 'már nem érdekel' mögött van egy kis érzelem.."

"Muris, hogy amikor azt mondják valakire, hogy "félénk", legtöbbször mosolyognak. Mintha cuki dolog lenne, valami vicces kis szokás, amit az ember idővel kinő, mint a foghíjas mosolyt, amikor kinőnek a maradandó fogai. Ha tudnák, milyen érzés valóban félénknek lenni, nem csupán az első pillanatokban bizonytalankodni, nem mosolyognának. Ha tudnák, milyen érzés, amikor az embernek összerándul a gyomra, izzad a tenyere, vagy képtelen egyetlen értelmes mondatot is kinyögni! Ebben nincs semmi cuki."

Claudia Gray

"Everything will be okay in the end. If it is not okay, it is not the end."